2023 – Vezérinterjú // Manager Interview

Az interjú PDF verzióját itt tudod letölteni. // You can download the PDF version of the interview here.

AZ INTEJÚ MAGYAR VERZIÓJA ITT KEZDŐDIK. SCROLL DOWN FOR THE ENGLISH VERSION OF THE INTERVIEW!

Bátki Zoltán: Rég nem találkoztunk, mi történt az elmúlt évben Önnel?

Vécsey Gábor: Egy igen nehéz időszak végét járom. A disszertációm leadása és megvédése választ el az MBA szakközgazdász képesítés megszerzésétől. A terhet az jelenti, a képzés végéhez kötöttem életem eddigi legnagyobb horderejű döntését. Az elmúlt másfél évben azon dolgoztam, hogy a képzésen keresztül fejlesszem a vállalkozást, aminek szolgálatában 18 éve dolgozom és két éve tulajdonosa is vagyok. Amennyiben nem tudok javítani a folyamatokon, távozom a szervezettől. Ez azt jelenti, hogy a jövőm többféle forgatókönyvét is terveznem kell szimultán, ez pedig olyan igénybevételt jelent, amivel nem találkoztam korábban.

A Kanyó Memorial zajlását nézve, ebből semmi nem látszott. Elégedett?

Elégedett vagyok. Nagyon szeretem ezt a sportágat és feladatomnak tekintem a szolgálatát. Egy ilyen projekt tető alá hozása a legtöbb, amit ma tehetek a magyar kézilabda érdekében. Természetesen a projekt alatt nem kizárólag a Kanyó Memorial rendezvényt értem, hanem a világ kézilabda elitjéhez való kapcsolódást. Nyilván a Kanyó Memorial a projekt csúcspontja, de egy egész évben zajló közös munkáról beszélhetünk, melynek fontos külföldi szakmai találkozók is részét képezik. Idén a dán, a horvát, a norvég és az osztrák bajnokot láttuk vendégül, versenyeztetve a hazai legjobbakkal. Először írtuk ki U18 korosztályra a versenyt, a legtöbb nevelési szabványban ugyanis itt már győzni tanítanak, ez egy komoly biztosíték a kiélezett mérkőzésekre. Az EBA Sports színeibe szerveződött csapat jelesre vizsgázott, vendégeink elégedetten, gazdag élményekkel távoztak. A csapat érését jelzi, sokszor a kezdő sípszó után érkeztem az arénába. Szemernyi nyugtalanság nem volt bennem, hogy Marx Bianka, Antal Zoltán, Cutura Dario vagy Jaczkó Szabolcs és az általuk felépített board ne tudna tökéletesen megoldani bármi váratlant, ami a helyszínen felmerül. Fantasztikus látni, ahogy ezek a fiatalok fejlődnek és egyre többet értenek abból, ami a fenntartható és értékteremtő sportmenedzsmentet jelenti.

A vendégek névsorát elnézve, akad azonban egy komoly hiányzó.

Nem tagadom, a Fradi hiánya valóban fájó. A torna fennállása óta nem fordult elő, hogy a korábbi címvédő más rendezvényt válasszon a felkészülésének csúcspontjául. Igyekezni fogok, hogy ilyen soha többet ne forduljon elő.

Őszintén, ezt nem tudtam, a Tatabánya hiányára gondoltam.

Szerettem volna, ha jönnek, ezért hívtam is őket. Késő tavasszal tudtam meg, miszerint a Tatabánya kötelékében álló szakembereket és csapatokat a vezetők eltiltották az általam rendezett versenyektől és képzésektől. Úgy tudom, ez éppen a tavalyi hasonló, Kanyó Memorial utáni interjúmban megfogalmazott kritikáimra volt válasz.

Hogy fogadta ezt?

Rutinosan (nevet). Néhány héttel előtte a Nemzeti Sport fórumából tiltottak ki egy olyan észrevételem miatt, ami korábban több szakmai fórumon megállta a helyét. Nem is olyan rég tanultam meg a cancel culture kifejezését, ami szakmai bojkottálást vagy kirekesztést jelent és már világviszonylatban felütötte a fejét. Kezdek megtanulni együtt élni ezzel a jelenséggel, ugyanakkor szomorú vagyok, amiért ebben az esetben nem az én kirekesztésemről van szó. A tatabányai U18 kézilabdásokkal szúrtak ki a döntéshozók, akiknek talán soha többet nem lesz lehetőségük ilyen csapatokkal játszani, az edzőknek pedig ilyen remek szakemberekkel megismerkedni – ráadásul karnyújtásnyira az otthonuktól. Tudomásul vettem a döntést, és ha vezetőségben tisztújítás történik, ismét felveszem velük a kapcsolatot, hiszen sokat köszönhetek a tatabányai kézilabdának és szívesen segítem őket a jövőben. Megjegyzem továbbá, hogy a Tatabánya több, jelenlegi alkalmazottját kedvelem és beszélőviszonyban is vagyunk.

Nem tart attól, hogy a hangos kritikái ellehetetlenítik a sporttal kapcsolatos szerepvállalásaitól?

Magyarországon lehetséges, ennek ellenére rendkívül fontosnak tartom a kritikát. Az értelmiségi ember kritikus, ez az egyik legfontosabb motorja a fejlődésnek – társadalmi, civilizációs és egyéni szinten is. Ez tehát nem egy kerülendő magatartás, hanem éppen kötelező érvényűnek tartom. Soha nem felejtem el, amikor 2014-ben egy vezetői megbeszélésén így szólt hozzám Debre Viktor egy javaslatom után: „Ebből látszik, hogy nem értesz hozzá.” A következő évben iratkoztam be a Testnevelési Egyetemre és ismertem meg az LTAD (long term athlete development) projektet a nagyszerű Géczi Gábor tanár úrnak köszönhetően. Szerintem ez a kritika helyes feldolgozása.

Tervez egyéb EBA Sports projekteket indítani?

Van más terület a sportban, ahol szívesen alkotnék, de semmit sem szeretnék elsietni. Egyrészt szeretnék hinni abban, hogy javulni fog a hazai sportirányítás környezete, másrészt addig is igyekszem tovább erősödni gazdaságilag, hogy minél kisebb kockázattal kezdhessek a megvalósításba. Legfőbb hosszútávú tervem egy EBA Sports létesítmény, ami a Kanyó Memorialnak és a köré szerveződő projekteknek is otthont adhat hosszútávon.

Amerikai tervekről számolt be tavaly, mit tudhatunk ezekről?

Las Vegasban kezdtem az idei évet, a világ legnagyobb technológiai kiállításán vettem részt. Iparágtól függetlenül mindent itt mutatnak be először, így a sportban is. Az Allegiant Stadiumban kezdtem a programot és ott is töltöttem az időm nagy részét. Ez egy 2020-ban átadott létesítmény főleg NFL mérkőzések megrendezésére – 2024-ben például a Super Bowl is ott lesz. A piaci szereplők által létrehozott aréna 1.9 milliárd dollárnyi befektetéssel a világ második legnagyobb sportlétesítmény beruházása a Los Angeles-i SoFi Stadium után. Nem szeretném részletezni a létesítmény technológiai fejlettségét és az általa nyújtott lehetőségeket, egyszerűen fantasztikus élmény volt tapasztalni, mi történik a fejlett világ sportiparában.

Sportkapcsolataim bővítése céljából sok időt töltöttem Atlantaban is, amire mint második otthonomra gondolok. Akár a Hawks családról, akár a Georgia Tech fantasztikus szakmai támogatásáról sokat tudnék beszélni, a magas minőségi munkavégzésre viszont hadd hozzam az Atlanta United példáját. A labdarúgás Atlantaban csak negyedik számú csapatsport. 2015-ben alapították a klubot, mára 67 523 fő az átlag nézőszám és évi 17 millió dollárért adnak el merchandise termékeket. Ez a teljesítmény igazi magasiskolája a sportmenedzsmentnek.

Látványosan máshogy beszél az Egyesült Államok sportjáról. Elvágyódik?

Nemcsak szakmai, hanem terápiás céllal is vagyok sokat az Egyesült Államokban. Nagyszerű újra és újra közelről látni, hogy a sport valójában egy piacképes termék és miként lehet professzionális környezetben működtetni. Az amerikai sportban való szerepvállalást azonban hosszú folyamatnak látom. Keményen dolgozom, hogy minél több és minél komolyabb szakembert megismerjek, de mint mondtam, egyelőre Magyarországra köt a munkám.

Nagyjából 12 hetet tartózkodom kint minden évben, ezt jövőre feltétlenül növelni szeretném. Az MBA befejezése után elkezdek egy CBA Mastery képzést, ami az amerikai sportszerződésekkel és szabályozásával kapcsolatos tudásomat gazdagítja majd – ez szerintem a nulladik lépcső, hogy komolyabbat tudjak álmodni. A nagy ligák de igen bonyolult. Ez biztosítja, hogy a ligákban szereplő klubok ne tudjanak a versenytársuknál több lehetőséghez jutni.

Sajnos Európában szinte bármilyen pénzügyi egyenlőtlenség előfordulhat, ami sok bajnokságot tesz számomra értelmezhetetlenné. Szerintem sok pénzből diadalmaskodni egy kisebb pénzű csapat felett a sportvezetők szintjén nem valódi teljesítmény, hanem közgazdasági axióma.

Mit tart a magyar sport legnagyobb problémájának?

Hadd távolodjak messzebb a sporttól. Magyarországon megállt az idő. Azt látom, itt konzerválták a múltat és az emberek még élvezik is, hogy nem kell semmi újhoz alkalmazkodni, hanem a meglévő, bevált normák szerint élhetik mindennapjaikat. Szerintem például ezért van ilyen komoly ingerültség a nyugati világgal szemben is. Nagyon sok helyen tapasztalok arroganciát vezetői szinten, ami megtagadja a fejlett tudást és inkább a bevált szokásokban bízik tovább. Szerintem ez egyenes út a lemaradáshoz.

A másik nagy probléma bizonyos sportágak rossz pozícionálása, úgy a kézilabdáé is. A bajnokságban néhányan hatalmas, nem valós szponzori pénzekből adnak elő olyan bábszínházat, ami bizonyos szinten szórakoztató ugyan, de nagyon kis mértékben szolgálja a sportág érdekét, nem feltétlenül javítja a megítélését és fenntarthatóság szempontjából is erősen véleményes. A magyar bajnokságot emiatt már egyáltalán nem követem.

Hadd zárjam viszont pozitív tényekkel a válaszom, nagyon sok fiatal edzőben és már sportvezetőben is látok hatalmas nyitottságot a változásra. Ha már szó esett a magyar edzőkről, rendkívül örülök Kárpáti Krisztián szegedi kinevezésének és nagyon szurkolok neki.

Melyik a Kanyó Memorialon szereplő külföldi csapatot tartja a leginkább követendő példának?

Nincs ilyen, azért igyekszem színes mezőnyt összeállítani, hogy mindenkitől lehessen tanulni. A Fivers kultúrája és filozófiája elképesztően tetszik, ahogyan ők nevelnek, az messze túlmutat a sporton. Az RK Zagreb szerintem egy komplett világválogatottat kinevelt az elmúlt 20 évben, az idén sajnos távolmaradó Ystads IF a 2023-as Bajnokok Ligája Final Four mezőnyébe 5 játékost adott. Az Elverum játékosai egy ilyen sorozatterhelés után kérték, hogy edzhessenek konditeremben a döntőt követő napon. A Silkeborggal nagyon régi a kapcsolat, náluk látom a legjobban, hosszútávon milyen remek embereket adnak nemcsak a sportnak, hanem a civil szférának is.

Bővül a mezőny jövőre?

Igen. Nem titok, hogy az északi kézilabda rajongója vagyok, de itt az ideje találkoznunk a spanyol és a francia iskolák legkomolyabb képviselőivel. A Kanyó Memorial egy csodálatos projekt, gyönyörű és igazán hasznos célokkal. Nagy örömmel dolgozom a folytatásán, sok tartalékot látok a még magasabb minőség elérésére.

THE ENGLISH VERSION OF THE INTERVIEW STARTS HERE

Zoltán Bátki: It has been quite some time since we last crossed paths. What has transpired in your life over the past year?

Gábor Vécsey: I find myself at the conclusion of a rather challenging period. The submission and defense of my dissertation stand between me and the attainment of an MBA in economics, marking a profound milestone in my life’s journey. Over the past eighteen months, my efforts have been dedicated to enhancing the business I have been serving for nearly two decades, now as its proprietor. Should I fail to effect improvements in our operations, I contemplate parting ways with the organization. This entails the need to simultaneously plan for multiple scenarios regarding my future, a demand I have not previously encountered.

Observing the unfolding of the Kanyó Memorial, it appeared rather seamless. Are you content?

I am content indeed. I hold a deep affection for this sport and consider it my duty to serve it. Orchestrating a project of this magnitude represents the utmost contribution I can make to the realm of Hungarian handball. Naturally, I do not restrict my perspective solely to the Kanyó Memorial event; rather, I envision it as the pinnacle of an entire year’s collaborative effort, inclusive of crucial international professional encounters. This year, we had the honor of hosting the champions from Denmark, Croatia, Norway, and Austria, pitting them against our nation’s finest. Notably, we introduced the competition for the U18 age group, as many developmental standards already instill the ethos of winning at this level, thus serving as a robust foundation for intense contests. The team assembled under the banner of EBA Sports performed admirably, and our esteemed guests departed with contentment and enriched experiences. The maturation of this team is evident; often, I found myself at ease moments after the opening whistle, trusting that Marx Bianka, Antal Zoltán, Cutura Dario, Jaczkó Szabolcs, and the board they have meticulously cultivated would adeptly address any unforeseen challenges arising on-site. It is truly exhilarating to witness the growth of these young talents, as they progressively grasp the essence of sustainable and value-driven sports management.

Reviewing the roster of participating teams, there is, however, one glaring omission.

I do not deny it; the absence of Ferencváros is indeed disheartening. Since the tournament’s inception, it has been unprecedented for the former titleholder to opt for a different event as the pinnacle of their preparations. I will endeavor to ensure that such a situation does not repeat itself.

Honestly, I was not aware of this; I was referring to Tatabánya’s absence.

I had hoped they would join, which is why I extended an invitation to them. Late in the spring, I learned that the leaders within Tatabánya’s framework had prohibited their professionals and teams from participating in events and training sessions I had organized. It seems this was a response to the criticisms I articulated in a similar interview following last year’s Kanyó Memorial.

How did you react to this?

With seasoned composure (chuckles). Just a few weeks prior, I had been banned from the National Sport Forum due to an observation of mine that had previously withstood scrutiny on various professional platforms. Not too long ago, I familiarized myself with the term “cancel culture,” denoting professional boycotts or exclusion, which has gained international prominence. I am gradually learning to coexist with this phenomenon. However, it saddens me that, in this instance, it is not my own exclusion at play. The decision-makers singled out the U18 handball players from Tatabánya, who may never have the opportunity to compete against such teams again, and the coaches may never have the chance to collaborate with such exceptional professionals—all of this within arm’s reach of their hometown. I have acknowledged the decision, and if there is a change in leadership, I will reach out to them again, for I owe much to Tatabánya’s handball community and am eager to assist them in the future. Furthermore, I should note that I hold a fondness for several of Tatabánya’s current employees, and we maintain a cordial relationship.

Are you not concerned that your vocal criticisms might hinder your involvement in the realm of sports?

In Hungary, it is a possibility, but despite this, I consider critique to be of utmost importance. The intellectual individual is inherently critical; it serves as one of the most vital catalysts for progress—be it on a societal, civilizational, or personal level. Therefore, I regard it not as a behavior to be avoided but rather as one that is obligatory. I shall never forget an encounter in 2014 when, following one of my proposals during a leadership meeting, Viktor Debre remarked, “This demonstrates that you do not comprehend the subject matter.” In the subsequent year, I enrolled at the University of Physical Education and had the privilege of becoming acquainted with the LTAD (long-term athlete development) project, thanks to the remarkable Professor Gábor Géczi. In my view, this constitutes a commendable response to criticism.

Do you plan to initiate any other EBA Sports projects?

There are other areas within the realm of sports where I would be eager to create, but I do not wish to rush into anything. On one hand, I would like to believe that the environment for sports management in Hungary will improve, and on the other hand, I am diligently working to further strengthen myself financially so that I can embark on implementation with minimal risk. My ultimate long-term plan is an EBA Sports facility, which could serve as a long-lasting home for the Kanyó Memorial and the projects that revolve around it.

You reported on your American plans last year; what can you tell us about them?

I began the year in Las Vegas, attending the world’s largest technology exhibition. Irrespective of industry, they showcase everything here first, including in the realm of sports. I commenced my program at the Allegiant Stadium, where I also spent a significant portion of my time. This facility, inaugurated in 2020, primarily hosts NFL matches—indeed, the Super Bowl will be held there in 2024. With an investment of $1.9 billion orchestrated by market players, it ranks as the world’s second-largest sports facility project, following the SoFi Stadium in Los Angeles. I shan’t delve into the technical intricacies and opportunities afforded by this establishment; it was simply a fantastic experience to witness what unfolds in the advanced world of the sports industry.
To expand my sports connections, I spent a considerable amount of time in Atlanta, which I consider my second home. Whether it’s about the Hawks family, the fantastic professional support at Georgia Tech, or the topic of high-quality work, let me bring up the example of Atlanta United. Soccer is merely the fourth most popular team sport in Atlanta. The club was established in 2015, and they now boast an average attendance of 67,523 spectators and annual merchandise sales of $17 million. This performance constitutes a veritable graduate program in sports management.

You speak quite differently about sports in the United States. Do you long for it?

I spend a considerable amount of time in the United States, not only for professional purposes but also as a form of therapy. It’s truly remarkable to repeatedly witness up close that sports is indeed a marketable product and to understand how it can be managed in a professional environment. However, I view involvement in American sports as a long-term endeavor. I’m working diligently to get to know as many and as accomplished professionals as possible, but, as I mentioned, my work keeps me bound to Hungary for now.
I typically spend approximately 12 weeks there each year, and I definitely plan to increase that in the coming year. After completing my MBA, I will embark on a CBA Mastery program, which will enrich my knowledge of American sports contracts and regulations. I believe this is the foundational step for me to dream bigger. The regulatory framework of major leagues is impressive but also highly complex. It ensures that clubs in the leagues cannot gain undue advantages over their competitors.
Unfortunately, in Europe, almost any form of financial inequality can occur, making many leagues incomprehensible to me. I believe that winning over a financially smaller team with ample resources is not a true achievement at the level of sports management; it’s more of an economic axiom.

What do you consider the biggest problem in Hungarian sports?

Let me step away from sports for a moment. Hungary seems to have stopped in time. I observe that here, people have conserved the past, and they even enjoy not having to adapt to anything new but rather living their daily lives according to established norms. I believe this is why there’s such strong irritation toward the Western world. I often encounter arrogance at the leadership level in many places, where it rejects advanced knowledge and instead continues to rely on tried-and-true customs. In my opinion, this is a direct path to falling behind.
Another significant problem is the poor positioning of certain sports, including handball. In the league, some put on grand shows with funds that aren’t genuinely from sponsors. These shows may be entertaining to some extent, but they do little to serve the interests of the sport, may not improve its image, and are questionable in terms of sustainability. Because of this, I no longer follow the Hungarian league.
However, let me conclude my response on a positive note. I see great openness to change in many young coaches and sports leaders. Speaking of Hungarian coaches, I am thrilled about Krisztián Kárpáti’s appointment in Szeged, and I wholeheartedly root for him.

Which foreign team participating in the Kanyó Memorial do you consider the most exemplary?

There isn’t one in particular; that’s why I aim to assemble a diverse field so that we can learn from everyone. The culture and philosophy of Fivers are incredibly impressive; the way they nurture talent goes far beyond sports. In my view, RK Zagreb has produced a complete world-class team over the past 20 years, and unfortunately, this year, Ystads IF, which was absent, contributed 5 players to the 2023 Champions League Final Four. Following such a series of matches, the Elverum players even requested to hit the gym the day after the final. My longstanding connection with Silkeborg leads me to believe that they produce excellent individuals, not only for sports but also for the civil sector.

Will the field expand next year?

Yes, it will. It’s no secret that I’m a fan of Nordic handball, but it’s time for us to meet the most prominent representatives of Spanish and French schools. The Kanyó Memorial is a wonderful project with beautiful and truly meaningful goals. I’m thrilled to work on its continuation and see ample potential for achieving even higher quality.