A hétvégén Tatán és Tatabányán rendezték a Kanyó Antalról, a legendás tatabányai kézilabdázóról és edzőről elnevezett nemzetközi utánpótlás-kézilabdatornát, a Kanyó Memorialt.
Az eseményről Vécsey Gábor főszervezővel, a Grundfos Tatabánya KC utánpótlás-menedzserével beszélgettünk, aki beszámolt a jövőbeni tervekről és arról is, hogy milyen szerepet szán a későbbiekben a megmérettetésnek hazai és nemzetközi viszonylatban is.
– Ez sorrendben már az ötödik Kanyó Memorial volt. Az eddigiekből kiindulva utólag milyennek ítélte a tornát?
– Szerencsére minden zökkenőmentesen zajlott, bár azt el kell mondanom, hogy a rendezőknek ezúttal volt a legnehezebb feladatuk. Váratlan problémákkal kellett szembenéznünk annak ellenére, hogy most dolgoztunk a legnagyobb, tíz fős rendezői létszámmal. Hogy egy példát is említsek: a PLER játékosai vírusfertőzést kaptak, így kénytelenek voltak visszalépni a további küzdelmektől. Torna közben, hirtelen kellett módosítani a versenykiíráson, de kollégáimmal, Sebestyén Mátéval és Vass Dániellel, akik csarnokfelelősként tevékenykedtek a Kanyó Memorialon és emellett a Grundfosnál dolgoznak utánpótlás-edzőként, megoldottuk a problémát. Az első két tornát még egyedül szerveztem, ma már ez nem menne. Mondhatom, szerencsére…
– A vendégek is hasonló véleményen voltak?
– Ők úgy nyilatkoztak, hogy a felmerülő problémákból szinte semmit sem észleltek, mindenki azt mondta, hogy kiváló volt a rendezés. A legnagyobb elismerés és a legjobb visszajelzés az volt számunkra, hogy jövőre minden csapat szeretne visszatérni Tatabányára. Az egykori világválogatott Éles József például most vett részt először személyesen az általa vezetett akadémia együttesével, jövőre viszont már mindkét korosztályban indítana csapatot. Sokan örültek egyébként annak is, hogy a Földi Imre Sportcsarnokba vittük a döntőt, de amilyen jelei vannak a tatabányai infrastrukturális fejlesztéseknek, az a tornának is kedvezhet.
– Mekkora az érdeklődés a Kanyó Memorial iránt?
– A részvevők komolyan vették a tornát és szép számmal jöttek szurkolók is. Különösen a tatabányai csapatok meccsein lehetett kevés üres ülőhelyet találni. Egyre gyakoribb a hazai és a külföldi médiamegjelenés is, idén már az M4 Sport is tudósított a tornáról. Az esemény Facebook-követőinek száma 15 százalékkal nőtt. A kommunikáció is jó az érdeklődőkkel, így a szülőkkel, a protokollvendégekkel és a médiával is. Úgy érzem, most már megél a torna a jövőben további fejlesztések nélkül is, azonban nem ez a szándékunk.
– Ha már a jövőről beszélünk: mikor kezdik a 2018-as torna szervezését?
– Most éppen a mögöttünk hagyott torna elszámolási időszaka zajlik, a jövő évi esemény szervezését októberben kezdjük. Egyre több a tapasztalat, de a feladat és az ötlet is. Lesz min dolgoznunk.
– Terveznek változásokat?
– Folyamatosan nő a jelentkezők száma, már puhatolóztak Horvátországból és Szlovéniából is. A legnagyobb problémát éppen ezért az okozza, hogy bizonyos jelentkezőket mindig vissza kell utasítanunk. Elképzelhető, hogy 16-ról 20-ra emeljük a létszámot, de csak alapos körültekintés és kivitelezés után. A rendezés és a torna színvonala semmiképpen sem szenvedhet csorbát, ha ez csak a jelenlegi csapatlétszám mellett biztosítható, akkor nem lesz emelés. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy ez az augusztus végi dátum marad a jövőben is, a jelentkezések magas száma miatt már nem kell igazodnunk nagynevű csapatokhoz, ahogyan korábban tettük. Amiben viszont mindenképpen szeretnénk előrelépni, az a pályán kívüli programok bővítése.
– Mit ért ez alatt?
– Már idén fontolóra vettem egy nulladik nap kivitelezését, amelyen a nagyobb csapatok a saját hazájukban jelentkező trendeket mutatnák be különböző előadások és edzésbemutatók formájában. A résztvevő játékosok, edzők és klubvezetők sokat tanulhatnának egymástól. Amolyan olvasztótégely és tudásgyűjtő is lenne ez a torna, így jóval többet adnánk, mint néhány mérkőzést. A Kanyó Memorial így továbbra sem kizárólag a mérkőzésekről szólna, legalább ennyire fontos lenne a kulturális és szakmai cserekapcsolatok ápolása, a felhalmozott tudás áramoltatása. A résztvevők részéről egyébként igény is mutatkozik erre, így a hasonló jellegű programok szervezését mindenképpen szem előtt tartjuk majd.
– Ha már a cserekapcsolatokat említette, milyen a viszonyuk a svéd Ystads együttesével?
– Továbbra is jó a kapcsolat, idén például két csapatot is küldtek a Kanyó Memorialra. Ezúttal négy olyan edzővel érkeztek, akikkel korábban még nem találkoztam, de ők is roppant közvetlen, barátságos emberek. Nagyon jól érezték magukat nálunk és az volt a véleményünk, hogy jó eszközökkel és jó célokért dolgozunk. Júniusra már van egy meghívásunk az általuk szervezett kézilabdatáborba, itt sokat lehet tanulni azzal kapcsolatban is, hogy a mi táborunk hová fejleszthető. Ez is hatalmas elismerés számunkra, mint ahogy az is, hogy nagyon sok külföldi vendég a Kanyó Memorialon keresztül ismeri meg és fedezi fel Magyarországot, vagy legalább ezt a régiót.
– Mik a távlati célok?
– A szakmából többektől megerősítést kaptam, hogy hasonló jellegű verseny jelenleg nincs Magyarországon. Azt szeretném, ha öt év múlva egy Európa-szerte ismert tornát rendeznénk, amely a jelenlegihez hasonló méretű, vagy akár egy kissé nagyobb lenne, a lehető legnagyobb diverzitással és jó egymás közötti kapcsolatokkal mind kulturális, mind szakmai téren.
– Hogyan profitálhat ebből a magyar és a tatabányai kézilabdasport?
– Élnünk kell azzal a tudással, amely a tornának köszönhetően halmozódik évről évre. Az edzői stábunk folyamatosan fiatalodik, kulcsfontosságú, hogy klubunk olyan progresszív környezetet biztosítson nekik, amiben tanulhatnak. Nyilvánvaló, hogy új módszerek és stílusok megismerése előnyére válhat a magyar kézilabdasport egészének. Jó úton járunk a téren is, hogy folyamatosan tartjuk a kapcsolatot az egykori tatabányai játékosokkal, szakemberekkel. Ivo Díaz a Veszprém, Rosta István pedig a Gyöngyös szakvezetőjeként tért vissza a Kanyó Memorialra, emellett a szervezőbizottság tagjai is a Tatabánya egykori utánpótlás-játékosaiból állt össze. Utóbbi talán a legnagyobb öröm számomra. A fiataloknak különböző perspektívát kell mutatnunk – miként találják meg magukat a sportág közelében azok, akik nem lettek élvonalbeli játékosok. Égető szükség van arra, hogy a kézilabdavilág a lehető legtöbb területen saját bázisából merítse szakemberállományát. Ezt az utat próbáljuk járni Tatabányán, és szeretnénk referenciaklubként szolgálni.
A Kanyó Memorial legjobbjai:
U14: 1. Éles Kézilabda Akadémia, 2. Grundfos Tatabánya KC, 3. Gyöngyös.
U16: 1. Nemzeti Kézilabda Akadémia, 2. Nové Veseli (cseh), 3. Zubri (cseh).
Különdíjak:
U14: legjobb hazai játékos: Horváth Benedek, gólkirály: Bodnár Ádám (Grundfos Tatabánya KC), legjobb kapus: Bodó Tamás (Éles Kézilabda Akadémia), legjobb játékos: Szabó Boldizsár (Éles Kézilabda Akadémia).
U16: legjobb hazai játékos: Rosta Bálint, gólkirály: Jakub Flajsar (Nové Veseli), legjobb kapus: Nagy Tibor (Nemzeti Kézilabda Akadémia), legjobb játékos: Bock Milán (Nemzeti Kézilabda Akadémia).
Forrás: https://www.kemma.hu/sport/helyi-sport/826805-826805/
